Sokan a földönkívüli lények ténykedéseinek és beavatkozásainak egyik bizonyítékát látják a perui geoglifákban. Pro és kontra véleményekkel találkozunk ugyan, de teljesen egyértelmű, úgynevezett bizonyítékokkal nem. Azonban, ha visszatekintünk a perui Nazca-hátság múltjába, akkor több mint száz, sivatagba vésett ábrát találnunk, amelyek elgondolkodtatják még a legszkeptikusabb elméket is.

Limától délre, Nazca város közelében lélegzetelállító vonalak találhatók a sivatagos fennsík talajában. A geoglifák hossza hozzávetőlegesen 200 km. Ezzel az emberiség egyik legnagyobb és legtitokzatosabb művészeti alkotásainak tekinthetők. Készítésük egyszerűnek tűnik: gyakorlatilag lekaparták a talaj felső rétegét, így bukkant elő a világosabb agyagréteg. Az ábrák készítőinek érdemeit dicséri, hogy bármilyen állatot is kívántak megjeleníteni, megtartották a modell arányait.

A formák hatalmas kiterjedése előtt megszédül az emberi elme, ugyanis ezek az ábrák több mint 500 négyzetkilométeren (nem tévedés!) terülnek el. Van közöttük kolibri (szárnytávolsága több mint 60 méter), pók, majom, keselyű, hal, számos geometriai minta: háromszög, trapezoid, és még számos megfejtésre váró, elvont alakzat.

A legmegkapóbb az, hogy csak és kizárólag a levegőből fedezhetők fel e különös formák, melyekre csak az 1920-as években lettek figyelmesek az európai pilóták.

Egynémely ábra hossza eléri a nyolc kilométert, s több úgy készült, hogy szinte figyelmen kívül hagyták a domborzati viszonyokat, tehát az Andok hegyein, dombjain keresztül-kasul, mintha azoknak a karcolatoknak muszáj lenne éppen oda esniük, ahová szánták azokat. Hogy mekkora fizikai munka, s még inkább, mily hatalmas mérnöki zsenialitás áll mindezen ábrák hátterében, azt igazán csak az ítélheti meg, aki már saját szemével látta az abnormális méreteiket.

Vajon kik és milyen céllal készíthették a Nazca-vonalakat? Az antropológusok és az etnográfusok számára merő talány a Nazca-vonalak rendeltetése. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy azon a tájon hozzávetőlegesen i.e. 500- i.sz. 500. között olyan civilizáció élt, amelynek számos piramisa és említésre méltó kézműipari lelete maradt fenn. Ezekből következtetni lehet a kultúra fejlettségére, de végső válaszokat egyelőre nem tudtak kiolvasni belőlük az archeológusok már csak azért sem, mert a radiokarbonos kormeghatározás is ellenmondó eredményekre vezetett. Nem így más teoretikusok, akik részben bonyolult bolygómozgásoknak földre vetített állásait, részben földönkívüli járművek leszállópályáit látják bele a hosszan terpeszkedő ábrák sokaságába. Előbbit nem sikerült bizonyítani, utóbbi pedig szintén viták tárgyát képezi. Mindenesetre a tudatos tervezettség és a csillagászati vonatkozások a legkézenfekvőbb magyarázatai eme vonalaknak. Annál is inkább, mert egy kétezer évvel ezelőtti kultúra esetében az istenekkel való kapcsolatfelvétel, illetve az istenekre való emlékezés a legvalószínűsíthetőbb interpretációja a korbeli lakosság vallási lelkületének. Az égközpontú vallások az Andokban élő valamennyi civilizációra jellemzőek, ezért a Nazca-vonalak tekinthetők szent utaknak is. A földhözragadtabb kutatók kifejezetten öntözőrendszereknek gondolják a vonalakat, ami azért – valljuk be – elég valószínűtlen állítás, bár igaz, hogy a rajzok rendelkeznek egy bevezető és egy kivezető ponttal, amiről azt feltételezik, hogy kövekkel voltak „lezárhatók”.

Állítólag a földsugárzásokra érzékenyebb személyek különleges energiák jelenlétét tapasztalták és mérték a Nazca-ábrák egyes részeinél. Ez jelenleg azért nem cáfolható, mert a vonalak javarészét kerítéssel próbálják elválasztani a spirituális beállítottságú turisták hada elől.

Bármi legyen is az igazság, a sivatagi kőzetbe karcolt vonalak egyre több ember kíváncsiságát borzolják fel lehetőséget adva ezzel az ezoterikus elméletek térhódításának.

A Nazcákról meglehetősen keveset tudunk. Feljegyzések nem maradtak hátra róluk, így azt sem tudjuk, hogy milyen nyelven beszéltek és kik voltak ők, ám az világos, hogy mumifikáltak, piramisokat építettek és egy időben elterjedt volt körükben a koponyatorzítás szokása. Ezek egyértelműen alátámasztják, hogy a Nazca-civilizáció teokráciaként (istenkirályságként) működött. Úgy sejtem, hogy a valódi misztikum, melyet a jövő tartogat számunkra, még csak itt kezdődik.

Titokzatos utazások: A Nazca-vonalak => http://www.youtube.com/watch?v=J0YYUYiYOL0