Edgar Mitchell, az Apollo 14 egyik űrhajósa egy Hold-küldetésen átélt élményei hatására teljesen megváltozott. Épp visszatérőben voltak a Földre. Előtte azonban még volt néhány utolsó kísérlet, amit el kellett végezniük.

Az egyikhez megfelelő hőegyensúlyt kellett biztosítaniuk, ezért az űrhajót forgatni kezdték, melynek következményeként 2 percenként láthatták a Földet, a Holdat és Napot, 360 fokos panorámaképet kapva a körülöttük lévő űrről. Az űrben zavartalanul látható a csillagok fénye, a Föld légkörének torzító és szűrő hatása nélkül. Mitchell-t ebben a közegben érte egy különös érzet, amely felismeréssé alakult.

Edgar Mitchell

“Hirtelen rádöbbentem, hogy testem molekuláit csillagok egy ősi generációja hozta létre, és ez egycsapásra személyessé és zsigerivé vált, nem intellektuálissá, ilyet még soha nem tapasztaltam. A felismerést olyan boldogság és önkívület követte, amilyenben még nem volt részem.” – próbálta elmagyarázni Mitchell az általa átélt nem mindennapi pillanatot.

Később a houstoni Rice Egyetem tudósainak segítségével ősi írásokban felfedezte ezt a fajta élményt, amely egy transzformációs és transzcendentális érzés, amikor a dolgokat úgy látjuk, ahogy felfogjuk, egyszerre érezve zsigerileg és érzelmileg. Ezt a jelenséget nevezik samadhinak. További kutatásai közben arra jött rá, hogy ez minden kultúrában megtalálható a Földön. Mitchell úgy gondolja, hogy ennek az érzetnek a politikai és kultúrális kifejezése a vallás.

Mitchell az élmény hatására hozta létre a Institute of Noetic Sciences intézményt, amely a leírtak kutatásával foglalkozik, és immár 35 éve a kozmológia egyfajta kiterjesztéseként tanulmányozza az univerzum és az emberiség kapcsolatát megállapítva, hogy nem vagyunk egyedül a Világegyetemben. Mitchell szerint ez az egyik legfontosabb ismeret, amit felderíthetünk. Kutatásai során többek között arra is rájött, hogya Roswell incidens valóság volt.

A kormányzat természetesen tagadta, hogy földönkívüli űrhajó zuhant volna le 1947-ben Roswell-ben, de ennek ellenére ez a mítosz évtizedeken keresztül fennmaradt, és azóta is foglalkoztatja a közvéleményt. A történtek bemutatására tudományos dokumentumfilmeket is készítettek, melyek közül az egyikben azt magyarázták, hogy a megtalált roncsdarabokon lévő ismeretlen írás nem földönkívüli eredetű, hanem egy olyan dekoráció része, amelyet bárki megvásárolhat a boltokban.

Ismerve a tényt, hogy a kormányzatok gyakran és bizonyíthatóan hazudoznak – melyek közül néhány csak évtizedek múlva derül ki, amikor már senkit sem érdekel, és ami attól még ugyanúgy hazugság -, felmerül a lehetősége annak, hogy ha ez a boltos sztori igaz, akkor a kormányzat intézhette úgy, hogy amit a dokumentumfilmben látunk, annak legyen valóság alapja.

Ez az egyik legjobb módszer arra, hogy nevetségessé tegyük az amúgy lehet, hogy cseppet sem vicces tényeket. Az ilyen ködösítésekből alakulhattak ki az összeesküvés-elméletek.

A kis kitérő után visszatérve a témánkhoz Mitchell gyakran nyilatkozik a médiának az az általa kiderített dolgokról. Előrebocsátja azonban, hogy az interjúiról készült beszámolók többsége elferdíti mondanivalóját. A NASA-nak semmi köze nincs a megszerzett ismereteihez, a földönkívüliekről nem a repülései során és nem is a NASA archívumaiból szerzett tudomást.

Tudásának javarésze a történteknél jelenlévő szemtanúktól származik, és azoktól akik az eseményt követően megpróbálták tisztázni a történteket. Mivel Mitchell járt a Holdon, és amúgy is helyi lakosnak számított Roswell-ben, ezért többen úgy gondolták, hogy ő a legmegfelelőbb, megbízható és hiteles személy arra, hogy megosszák vele történeteiket.

Az így megismert történeteket később elmondta a Pentagonban, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága előtt. Az egyik admirálistól megerősítést kapott arra vonatkozólag, hogy amit elmondott, az tényleg valóság.

Eszerint tényleg bekövetkezett egy földönkívüli űrhajó becsapódása Roswell-ben 1947-ben. A kérdésre, hogy a kormányzat miért nem ismerte el a földönkívüli élet létezését, Mitchell azt válaszolta, hogy ez nagy részben a kormány túlzott tagolódásának tudható be, a kormányban dolgozók többsége nem is tud róla.

“Dolgozhatsz 30 éven át a szomszédos irodában úgy, hogy közben fogalmad sincs arról, mik történnek a környezetedben az adott területeken.” – mondta Mitchell.

“Az egész a II. Világháborúig nyúlik vissza.” – magyarázta Mitchell. A Roswell incidens közvetlenül a háború befejezése után következett be, amikor az Egyesült Államok Hadseregének Légi Alakulata külön testületté vált, és létrejött a mai Légierő, miközben a háború alatt a hírszerzést ellátó OSS (Stratégiai Szolgálatok Hivatala) feloszlott, helyét a CIA vette át.

Mivel az incidens bekövetkeztekor egyik testület sem volt még igazán működőképes, ezért Truman elnöknek egy nagy dilemmával kellett szembenéznie: az emberei azt állítják, hogy idegeneket találtak, és senki sem tudja, hogy ellenségesek-e, és egyáltalán mit akarnak itt. Ezért egy magas rangú katonai és akadémiai személyekből álló bizottságot hozott létre, melynek tagjai komoly politikai hatalommal is rendelkeztek, rájuk bízva a kérdés megválaszolását.

Megalakult a MAJESTIC- 12, melynek tagjai befolyásuk révén elfogadtattak egy nemzetbiztonsági törvényt, amely lényegében korlátlan hatalommal ruházta fel a bizottságot a kérdés kezelését illetően. Ezt 60 éve folytatják, lassankirekesztve mindenkit, beleértve az elnököket is. “Talán emlékszik, amikorClinton elnök megpróbált Webster Hubbellel nyomoztatni a Wright-PattersonLégitámaszponton. Semmit sem tudtak meg. Barry Goldwater, aki a 60-as években készen állt ringbe szállni az elnökségért, a Légierő dandártábornokaként megpróbált információt szerezni, eredménytelenül. Ugyanez volt a helyzet Gerry Forddal is.” – magyarázta Mitchell. ”

Jimmy Carter saját bevallása szerint is látott UFO-kat, mégsem történt semmi. Csak az utóbbi években szivárognak ki történetek, amióta a közvélemény soha nem látott nyomást gyakorol a hivatalokra.”

Mindezek után bizonyára sokakban felmerült a kérdés, hogy egy tudós és mérnök ember, aki az MIT-n doktorált, és a Harvard-on hallgatott csillagászatot, majd űrhajósként a Holdon is sétált, hogyan válik összeesküvés-elmélet gyártóvá.

“Olyan emberektől száraznak az információim, akik teljes titoktartásra esküdtek, aminek a megszegése súlyos következményekkel jár. Ezek az emberek úgy gondolták, én vagyok az, akire rábízhatják titkukat, mielőtt az a sírba szállna. Hozzám hasonlóan vannak mások is, akik rengeteg kutatómunkát öltek abba, hogy átlássanak a felszínen.” – nyilatkozta Mitchell.

Forrás:PIR