A család felépített egy faházat – az elején áram, víz, melegítés és internet nélkül. Így kezdték: mindent az alapoktól és lekapcsolva a világról. Az ő választásuk volt, de kényszerválasztás is egyben: a frusztráció előli menekülés. Ma van a házban internet és napelem a tetején, de továbbra is nagyobb háztartási gépek nélkül élnek, ahol mindent házilag próbálnak megoldani – és soha nem terveznek visszaköltözni Dániába.

“Rájöttünk arra, hogy feladtuk legalapvetőbb értékeinket. Rájöttünk arra, hogy a modern életstílus nem nekünk való, és hogy sem mi, sem pedig a gyerekeink nem érezték jól magukat abban az életformában. Elengedhetetlen volt, hogy arra a nem-jól-létre reagáljunk, de hosszú időbe telt, amíg a tényleges lépést megtettük. Világosan emlékszem, hogy akkor még el sem tudtuk képzelni, hogy egy olyan házban éljünk, ahová sem áram, sem víz nincs bevezetve. Teljesen irreálisnak és lehetetlennek tűnt – annak ellenére, hogy a világ lakosságának 90%-a ezt nagyonis lehetségesként éli meg nap mint nap. Számunkra ez egy óriási ugrás volt a szakadékba: kivonulni az ismeretlen kellős közepébe” – mesélte Andrea.

“A legnagyobb aggodalmunk az volt, hogy szabad-e ilyet csinálnunk? Mi lesz a gyerekeinkkel? Hosszú idő kellett ahhoz, hogy belássam, társadalmunk értékei és normái mennyire mélyen belémivódtak, és hogy mennyit ostoroztam magam amiatt, hogy én igazából soha nem passzoltam bele abba a rendszerbe” – tette hozzá.

Ma Andrea két idősebb gyermeke középsuliba jár, a legkisebb, aki két éves, otthon van, a középső fiú pedig, Silas, egy svéd általános suliba jár. Egy év után a vadonban a család úgy döntött, hogy ily módon visszacsatlakozik a társadalomhoz. A következő interjú Annegrethe Rasmussen tollából az Information című dán magazinban jelent meg.

A. Hejlskov: – Igen, egészen biztosan az ún. autenticitás-mozgalom tagjaiként vagyunk elkönyvelve, ami nagyon idegesítő számomra, mert épp ettől az egész őrülettől szeretnénk távol maradni. Azoktól a trendektől, amelyek azt diktálják, hogyan éljünk tartalmas életet. Az autenicitás fogalma nagyon sokat foglalkoztatott engem még akkor, amikor tanácsadóként és egyetemi tanárként dolgoztam. És világosan látom, hogy mennyire nevetségesnek és hamisnak tűnhet ez az egész. És azt is, ahogyan az autenticitás a fogasztás új formájává válik: egy üres életformává, amit szintén meg lehet vásárolni, és ami jól mutat.

De mindezek mellett van néhány szívből jövő gondolat is emögött az autenticitásmozgalom mögött. Az Occupy-mozgalom vagy az Anonimous-mozgalom alapvetően arról szól, hogy próbáljuk meg visszaszerezni az irányítást valami fölött, amiről úgy érezzük, hogy kicsúszott a kezünkből. És ez szerintem nagyon szép gondolat, amelyet én magam is szívesen követek. Én hiszek abban, hogy mindenki maga kell felelősséget vállaljon saját életéért, és abban is hiszek, hogy cselekednünk kell.

- Azt hiszem, hogy egy olyan jelenségnek vagyunk a része, amit a nyugati értelmiségi rétegnek egy keskenyke szelete imád gyűlölni vagy szeretni. Egyetemi előadóként dolgoztam több éven keresztül, de amikor a mi radikális életstílusváltásunkról kezdtem előadásokat tartani, egy addig ismeretlen jelenséggel találkoztam: a hallgatóság egy kis hányada szörnyen felháborodott.

Nagyon összezavart, hogyan lehetséges az, hogy az én személyes választásom ennyire durván provokatív néhány ember számára. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem vitázom többé, és nem tűröm el a beszólásaikat. Elsősorban a magasan képzett, önmagát progresszív gondolkodásúnak tartó értelmiségiekét nem, akik mindent dekonstruálnak, ami a saját status quójukat sérti, mert igazából nem is haladó gondolkodásúak, hanem konzervatívak.

- Száz százalékosan értem, amit mondasz – főként mert én is imádom a vezetés adta szabadságérzést. Igen, mi nem nemcsak az anyagi jóllétről mondtunk le ezzel a választásunkkal, hanem a világunkat is beszűkítettük. Ha megtehetném, akkor szívesen elmennék a gyerekeimmel világot látni. De hát ilyen az élet. Az ember nem kaphat meg mindent – választanunk kell! Nekem semmi bajom másokkal, akik azt az életstílust választják, amit te. Te is tudatosan választottál. Egyetlen dolog van, ami zavar: az öntudatlanság, amikor az emberek hagyják, hogy sodorja őket az élet.

Fordította: Szabó Annamária. A cikk teljes terjedelmében az Information című dán magazinban olvasható.