Rádiójelek az űrből, amikre a mai napig nincs semmiféle elfogadható magyarázat - lehetetlen? Pedig számos ilyen esetet jegyeztek fel a rádiózás kezdete óta, azonban van egy olyan, ami különösen érdekesnek tűnik, mivel az ismeretlen adóállomás talán nincs oly messze, mint gondolnánk, sőt éppenséggel itt van, bolygónk közvetlen közelében. Ez az objektum biztosan nem emberkéz alkotta eszköz, hiszen a legelső, az emberiség által fogott jeleket még az 1920-as években sikerült vennünk, tehát akkor, amikor még csak álmodozhattunk arról, hogy egyszer rakétákat, űrhajókat, vagy éppenséggel szondákat küldünk a légkörön túlra. Azóta ennek a bizonyos objektumnak a létezése többféleképpen bebizonyosodott, az illetékesek mégis igyekeznek ködösíteni, és a valóságot különféle, gyenge magyarázatokkal eltorzítani. A tény azonban az, hogy a jelek szerint egy földönkívüli eredetű szonda kering a bolygónk körül - talán már évezredek óta...
 Ez a bizonyos szerkezet tudomásunk szerint először 1928-ban nyilvánult meg, amikor egy légköri kísérlet során eltérítette egy kutatócsoport rádiójeleit A projektben Van der Pol holland professzor és Cári Störmer norvég matematikus is részt vettek, és azt szerették volna megvizsgálni, hogy milyen az ionoszféra rádiójel-visszaverő képessége. Ennek érdekében Van der Pol Hollandiában 20 másodpercenként sugárzott 3-3 rövid jelet, amiket aztán Störmer Norvégiában fogott. Azonban eközben történt egy kis mellékhatás: A rádiójelek érthetetlen módon elkezdtek ismétlődni, noha a földi adó ekkor már nem sugárzott Az impulzusok mégis,

mintha önmaguk visszhangjai lennének, néhány másodperces késésekkel érkeztek meg - valahonnan... Ezek a késések 8,11, 15,8,13,3,8,8,8,12,15,13,8,8 másodpercenként követték egymást. A korabeli szakértők ezt az akkoriban még kevéssé ismert ionoszférában fellépő zavaroknak tudták be, illetve mágnesen anomáliákra is gyanakodtak. Csakhogy a rádiójelek a késések mértékéből kiindulva látszólag mintegy 9 millió km-es utat jártak be, ami teljességgel lehetetlen, hacsak nem akkora volt a zavar a légkörben, hogy azok legalább ezerszer verődtek oda-vissza, mire aztán annak rendje és módja szerint megérkeztek a célállomásra. A rejtélyt tovább fokozza, hogy a kísérletet néhány nappal később ismét elvégezték, és pontosan azokat az eredményeket kapták, mint első alkalommal. Úgy tűnik, a természetes légköri zavarok meglehetősen strukturáltak, rendezettek voltak... Érdekes módon a meglehetősen fura esetet követően senki nem kapta fel a sztorit, így az szinte teljesen a feledés homályába merült. Hogy miért? Nyilvánvalónak tűnt az, hogy a kibocsátott rádiójeleket valami fogta, aztán mintegy jelzésszerűen késeltetett módon visszaküldte a Földre. Csak jóval később derült ki, hogy a késleltetés egyfajta üzenetet rejt magában...

 Üzenet dekódolva!

Az 1970-es években állt elő a rádiójel késések egy lehetséges magyarázatával egy skót csillagász, bizonyos Duncan Lunan, aki úgy gondolta, hogy amennyiben egy koordináta-rendszeren megfelelő módon elhelyezi a különböző szignálokat, úgy akár kaphat is valamiféle kódolt üzenetet.Az eredmény nem maradt el, ugyanis így kirajzolódott az Ökörhajcsár csillagkép képe, vagyis az, amilyen 13 ezer évvel ezelőtt volt! Lunan azt állította, hogy mindezen felül további információkat is sikerült kinyernie, ezek pedig a következők: „Innen indulj. Az otthonunk az Epsilon Bootes, amely egy kettős csillag - a hatodik bolygóján élünk a hét közül, ellenőrizd. A hatodikon a hét közül, kifelé számolva a naptól, mely a kettő közül a nagyobb. A hatodik bolygónknak egy holdja van, a negyedik bolygónknak három, az első és a harmadik bolygónknak egy-egy. A szondánk a holdatok körül kering, a helyzetét a térképünkön feltüntetett Arcturus alapján frissíti".Nem csoda, hogy a csillagászt villámgyorsasággal titulálták csalónak és közösítették ki a szakmai berkekből. 
 Nyomozás egy fantom után

Az ötvenes évek során egyre több amatőr csillagász jelezte, hogy észleltek egy Föld körüli pályán mozgó, leginkább mesterséges holdra emlékeztető tárgyat (Az első, emberkéz alkotta műhold, a Szputnyik-1, 1957-ben állt pályára.) A tulajdonságai meglehetősen szokatlannak bizonyultak, például jóval nagyobbnak tűnt, mint a szovjetek eszköze, és azzal ellentétes pályán mozgott. A hatvanas évek elején az USA Védelmi Minisztériuma meglepő módon elismerte az idegen tárgy létezését, erről megjelent egy cikk a New York Times 1960. február 11-ei számában, amiben mindenféle indoklás nélkül Fekete Lovagként emlegették a földönkívülinek gondolt tárgyat. Nemsokára fényképek készültek a Fekete Lovagról, amiket 1960. szeptember 3-án a Long Island-i Grunman Repülőgépgyár nyomkövető kamerája készített. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy az ügyet ki kell vizsgálni, összeverbuváltak egy tudósokból és szakemberekből álló bizottságot, aminek az volt a feladata, hogy érthető, kristálytiszta magyarázatot adjon arra, vajon mi lehet a Fekete Lovag. Szovjet kémeszköz? Egy titkos űrprogram egyik eleme? Netán valóban földönkívüli eredettel bír? Sajnos a bizottság jelentését végül nem hozták nyilvánosságra...

 Elhallgattatott űrhajósok

Mindezek után kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy közelebbről is meg kellene vizsgálni a Fekete Lovagot 1963-ban a Faith 7 nevű űrhajó, Gordon Cooper űrhajóssal a fedélzetén megközelítette a rejtélyes tárgyat. Cooper vizuálisan érzékelte azt, és megerősítette, hogy biztosan nem természetes eredetű az objektum. Ugyanekkor a Cooper által megadott koordinátákon egy Ausztráliában található radarral sikeresen bemérték a Fekete Lovagot. Ezek után kétség sem térhetett althoz, hogy létezik ez a tárgy, már csak azt nem tudta senki, hogy ki és miért küldte ide hozzánk! A média alig várta, hogy Gordon Cooper földet érjen, ugyanis azt gondolták, hogy az űrhajós egy igazi szenzációval szolgálhat nekik, jelesül megerősítheti azt, hogy egy földönkívüli eredetű tárgyat találtak a bolygónk közvetlen közelében. Azonban semmiféle beszámoló
nem történt, ugyanis az űrhajósnak a felettesei szigorúan megtiltották, hogy beszéljen arról, amit odafent látott...

Később, 1988 decemberében az Endeavour űrrepülőgép közelítette meg a Fekete Lovagot és kiváló minőségű felvételeket készített arról. Kétség sem férhetett ahhoz, hogy ez az objektum létezik, ugyanakkor elképesztően mély a hallgatás róla a hivatalos berkekben. Az űrsikló legénységét teljes titoktartásra kötelezték. De vajon miért? Talán azért, mert a tényeket figyelembe véve egyértelművé válik, hogy a Fekete Lovag nem más, mint egy idegen civilizáció követe?  
Beszédes anomáliák

A Fekete Lovag egyik figyelemre méltó különlegessége az, hogy az emberiség által gyártott mesterséges holdakkal ellentétes pályán mozog (keletről nyugatra), ráadásul a mérések szerint legalább háromszor olyan gyorsan, mint egy szokványos szatellit Ez olyannyira egyedivé teszi, hogy tulajdonképpen nincs párja a Föld körül. Másik érdekessége, hogy poláris pályán halad, vagyis a sarkokat érintve teszi meg körútját a bolygónk körül.Ez azért figyelemre méltó, mert ez az optimális ahhoz, hogy a Föld lehető legnagyobb felületét megfigyelhessük. Amennyiben a Fekete Lovag valóban egy idegen civilizáció által ide küldött műhold, úgy pontosan egy ilyen pályán haladva nyerhetné a legtöbb adatot bolygónkról és így tudná a legteljesebb módon megfigyelni civilizációnk fejlődését.Csetlő-botló magyarázatok

Az illetékes hatóságok sokáig meglehetősen tanácstalannak tűntek azzal kapcsolatban, hogy elfogadható, ugyanakkor a földönkívüli jelenlétet kizáró magyarázatot adjanak a Fekete Lovag létezésére. Ez különösen nehéznek bizonyult azt követően, hogy a légierő korábban többször is elismerte, hogy nem voltak képesek azonosítani a Föld körül keringő tárgyat, és évek kellettek ahhoz, hogy összeüssenek egy szerintük épkézlábnak mondható fedősztorit, amivel aztán reményeik szerint lehűthették az UFO-kutatók egyre intenzívebb érdeklődését Végül aztán a hatvanas évek elején azzal álltak elő, hogy a kérdéses tárgy valójában nem más, mint a Discoverer-8 műholdat felbocsátó rakéta második fokozata. Ez a magyarázat teljességgel nevetséges. Az említett rakétafokozat teljesen más méretekkel és formavilággal rendelkezik.
Egy, az űrben sodródó maradvány nem fog egy kijelölt, szabályos pályán haladni a Föld körül, nem érzékelik annak rádiójeleit jóval az űrhajózás korszaka előtt, és nem úgy néz ki, ahogyan a hivatalosnak tekinthető, NASA által közreadott képeken látható. És miután tisztáztuk magunkban azt a szomorú tényt, hogy a légierő tulajdonképpen teljesen ostobának akar minket nézni és egyértelmű módon hazudik az ügyben, fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon mit próbálnak ezek takargatni előlünk? Miért igyekeznek tagadni a lehetetlent és egy buta fedőtörténettel leplezni a valóságot? Talán azért, mert az igazság a nagyközönség előtt vállalhatatlan, és nem magyarázható a hagyományos állásfoglalás - értelmes földönkívüliek márpedig nincsenek! - mellett. Egy másik, a szkeptikusok által előszeretettel idecitált magyarázat szerint szó sincs semmiféle idegen műholdról, megfigyelő berendezésről, hiszen az valójában nem más, mint az egyik űrsiklóról elvált takarófólia! Ez több szempontból érdekes, hiszen a képeken jól látható, hogy egy szilárd testtel van dolgunk, ami erősen strukturált, és olyan formavilággal rendelkezik, ami semmilyen, emberkéz által alkotta tárgyra még csak nem is emlékeztet. A takarófólia legalább olyan ostoba magyarázat, mint amilyen a Roswellben lezuhant repülő csészealj (vagy csészealjak) esetében a légierő légballonos hazugsága. Ráadásul ez az új teória komoly ellentmondásba keveredik a hivatalos verzióval, ami szerint egy rakétafokozatról van szó ! A Discoverer -8 meglehetősen érdekesen deformált darabkája ez, vagy takarófólia? Ki mond igazat, vagy sokkal inkább vajon miért hazudik, ködösít és beszél félre mindkét fél? Legalább a tagadásban lehetnének következetesebbek ... Arról nem beszélve, hogy vajon mi okból lenne kíváncsi egy űrrepülőgép személyzete egy levált védőtakaróra? Hogyan lehetséges, hogy egy takarófólia a kémműholdakra jellemző pályán mozog, és vajon miképpen magyarázható az a tény, hogy ez a bizonyos takarófólia rádiójeleket sugárzott korábban, amit többen is fogtak - még az űrhajózás kezdeti lépései előtt?

A Fekete Lovag - bármi legyen is az - még mindig itt kering a fejünk felett, származása legalábbis homályos, céljai teljességgel ismeretlenek előttünk. Biztosra veszem, hogy a NASA és a légierő immáron számos módon megvizsgálta ezt a különös szerkezetet, és elegendő adatot gyűjtöttek össze ahhoz, hogy tudják: ez bizony egy földönldvüli civilizáció által gyártott szerkezet. Talán már arra is rájöttek, hogy mi célból van itt Amennyiben fedi az igazságot az az elmélet, hogy a Fekete Lovag legalább 15 ezer éve kering bolygónk körül, úgy nem zárható ki, hogy azóta személyesen is felkerestek minket a gazdái, és talán most is itt vannak velünk. Azt tudjuk, hogy az idegen műhold képes arra, hogy jeleket sugározzon a Földre, így jó okunk van azt feltételezni, hogy ugyanezt meg tudja tenni a másik irányba, vagyis hazafelé is küldhetett adatokat. Lehet, hogy mi csak egy nagyon kis részét látjuk egy felderítő programnak, amit még évezredekkel ezelőtt indított útjára az a bizonyos idegen civilizáció. Talán ehhez hasonló eszközök ezreit indították útjára szerte a galaxisban, azzal a céllal, hogy olyan bolygókat keressenek, amin élet található. A Fekete Lovag megtalálta a Földet, rövid vizsgálódása során egyértelművé vált, hogy ezen a planétán nem csak élet van, hanem egy értelmes faj, és máris elküldte minden bizonnyal szenzációs felfedezése részleteit az anyabolygóra. Hogy azután mi történt? Biztos vagyok abban, hogy erről tudna mesélni néhány bennfentes. De a teljes igazság egyelőre odaát, számunkra elérhetetlen távolságra van, és csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer mindenre fény derül. 
Rádiójelek a végtelenből

A legelső, feltételezhetően külső, tehát nem földi forrásból származó rádiójelet a híres feltaláló-zseni, Nikola Tesla fogta 1899-ben a saját maga által épített berendezésével. A rendkívüli eseményt egy konferencián jelentette be, kiemelve azt a tényt, hogy ezek a bizonyos szignálok meglepően szabályosak, vagyis kizárható a természetes eredet. Ekkor még senkinek nem volt fogalma olyan égitestekről, mint a pulzárok, amik sajátos tulajdonságaik okán képesek arra, hogy megtévesszék a laikus megfigyelőt. A szkeptikusok előszeretettel szokták előhozni ezt a példát, és persze azonnal, irigylésre méltó magabiztossággal állítják, hogy Teslát egy pulzár csapta be. Ez is egy lehetőség, de nem tudhatjuk biztosan, vajon mi volt a jel forrása valójában. Lehet, hogy tényleg csak egy pulzár, azonban az is elképzelhető, hogy egy idegen civilizáció által sugárzott adásról van szó. Mivel Tesla eme vonatkozó feljegyzései érdekes módon elvesztek, nincs mód arra, hogy pálcát törjünk a kérdés felett és kategorikusan kijelenthessük, hogy mi történt. A szkeptikusokat nem zavarja a pontos adatok, tények hiánya, hivatásszerű kötelességtudattól vezérelve zárták ki a szerintük lehetetlent, vagyis azt, hogy ténylegesen egy földönkívüli rádiójelről lehetne szó. Hogy mire alapozzák állásfoglalásukat? Nos, leginkább semmire. Eldöntötték, hogy márpedig egy pulzár volt a jel forrása, és kész. Más nem lehet, hiszen a végtelen világegyetemben ugyebár semmi esélye nincs annak, hogy egy másik értelmes táj kifejlődjön és civilizációt alkosson...

 
Eltüntetett bizonyítékok

Nagyon érdekes a NASA hozzáállása a titokzatos, Föld körül keringő objektumhoz. Korábban még elérhetőek voltak azok a fényképek, amiket egy űrrepülőgépes küldetés során készítettek az űrhajósaik, méghozzá meglehetős közelségből. Ez máris arra utal, hogy a NASA-t módfelett érdekelte a Fekete Lovag, ami csak azért furcsa, mert a hivatalos állásfoglalás szerint nincs szó másról, csupán űrszemétről, amiből több ezer kering a Föld körüli térben. Ha tényleg így van, akkor vajon miért kellett egy űrrepülőgépnek ennyire közel navigálnia ehhez a több évtizede az űrben hánykolódó rakétafokozathoz, és miért készítettek arról számos fényképet? Mi lehet ennyire érdekes egy már semmire nem használható űrszemétben? A másik furcsaság akkor történt, amikor a világháló térnyerése következtében az információk mozgása addig nem tapasztalt módon felgyorsult és bármilyen adat villámgyorsan nagyságrendekkel több emberhez juthatott el, mint azelőtt A NASA csupán néhány hétig tartotta meg nyilvános szerverein a kérdéses képeket, majd miután kutatók egyre többet hivatkoztak ezekre, nemes egyszerűséggel mindegyiket törölték! A helyükön már csak egy hibaüzenet fogadja a kíváncsi látogatót. Szerencsére már jóval korábban többen is lementették ezeket a felvételeket, így az igazság minden igyekezet ellenére ismét utat tört magának.